Jó volt találkozni „Penge” kollégámmal a kerületiek vezetőedzőjével, együtt szakmáztunk még annak idején, az UEFA kurzuson. Megbeszéltük, hogy egy évvel idősebb, MLSZ ligában edződött csapata jóval esélyesebben vág neki ennek a mérkőzésnek, és hogy teljesen megértő velünk a mi helyzetünk tekintetében.
Fegyelmezetten és szervezetten kezdtünk, ahogy azt már az elmúlt pár hétben megszokhattuk. A szűk keret hiányzóin kívül nehezítette dolgunkat, hogy Csepura Zsolt sérülése még nem jött rendbe százszázalékosan, de hát elvállalta – el kellett vállalnia a fellépést.
A Kövér Lajos utcai, valamivel szűkebb pályát ügyesen lezártuk, védtük a területünket, ez lehetett ugyanis az egyetlen lehetőségünk a szoros eredmény elérését illetően. A vendégek elég kulturáltan játszottak, viszont ha kellett „odamostak” nekünk kihasználván természetesen jelentős fizikai fölényüket. És mi tartottuk a várat. Ellentámadásra csak elvétve tudtunk felzárkózni, ennek ellenére nem lehettünk elégedetlenek a látottakkal. Mindenki próbált dolgozni, „vizet hordani”, no és csapategység szempontjából sem éreztem rossznak magunkat. Aztán az idő múlásával egyre erősödtek a rohamok, nem mindig tudtuk kisegíteni egymást, így a vendégcsapat előtt gólszerzési esélyek teremtődtek, amit hol egy utolsó pillanatban érkező láb, hol Máté kapus, hol pedig csatáruk rossz döntése választott el a góltól. Aztán a 36. percben a játékvezető egy szögletrúgás utáni sima mellé fejes után szögletet ítélt mindenki nagy megdöbbenésére. A sporttelepen jelenlevő 30 néző, 28 játékos, 2 edző (+1 Gergő bácsi, tehát 3), 2 asszisztens kirúgást látott, egyedül a vezetőbíró gondolta úgy, hogy valamilyen oknál fogva folytassuk szögletrúgással a játékot. A beadás után az ellenfél 11-es játékosa megelőzte a védőket és a hálóba bólintott.(0-1) Megtört a jég, eltört a mécses. A 38. percben pedig a 14-es játékosuk volt eredményes, mégpedig szabadrúgásból.(0-2) Többek állítása szerint a pontrúgást nem előzte meg szabálytalanság, de nyílván cseppet elfogultak is vagyunk ilyenkor. A szünetben tehát kétgólos Kerület előny, bosszantó, mert talán lehetett volna gól nélküli remi is.
A második félidőben aztán Taksár Tamás könnyelműsége után (+ nyílván beadás és befejezés) a 47. percben tovább növelték az előnyüket az óbudaiak. (0-3) Villant az MTK, szóval következtünk egy kicsit mi is. Centerünk Karim az ellenfél szorításában ügyesen megtartotta a labdát, majd cselsorozata végén a lábakról felpattanó játékszer rápattant a védő alkarjára, következhet a teljesen egyértelmű büntető! Kisebb tanácskozás után a vagányabbik fajtából való Gáspár Tibor állította le a büntetőpontra a labdát, majd kiváló technikával simán a bal felső sarokba továbbította azt. (1-3!) A fölényben játszó vendégek eztán még két alkalommal mattoltak bennünket, (72’ és 85’) egyszer közelről lábbal, másszor pedig öt méterről fejesből. Máté Norbert kapusunk eközben ismét büntetőt hárított, remek vetődéssel fogta ellenfele gyatra labdáját, jegyezzük meg nem az elsőt ebben az idényben. Szóval azért voltak pozitív momentumok is, de alapjában teljesen megérdemelten győzött a „nagyobb” III. kerületi együttes.
AJÁNLOM AZ OLDALT
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
Archívum
