Utazás kényelmes körülmények között, emeletes busszal a neves Vác városába. A városi stadionba kiírt mérkőzést elvitték a város másik végébe, mert egy kevés eső megnedvesítette az edzőpályát és hát ugye mindenhol óvják a szent gyepet, nem csak nálunk. Ahelyütt egyébként egy remekül előkészített műfüves pálya várt minket, le a kalappal. A hazai csapat egy évvel idősebbjei már ránézésre is sokkal esélyesebbnek tűntek.
Majd elkezdődött, aminek nem lett volna szabad, útjára indult a labda. Az első percben összehoztunk hátul egy szögletet, melynek beívelése után röviden szabadítottunk fel, és ennek meg is lett a következménye: A hazai játékos miután lekezelte a labdát, rúgott egy akkora gólt a léc alá, hogy Máté Norbi kapusunk még a kezét sem tudta felemelni és szemmel is csak nehezen bírta követni a labda útvonalát. Irtózatos gól volt és ez sajnos meg is adta az alaphangot. A mi középkezdésünk után aztán olyan gólt kaptunk jobboldalunk „határozottsága” révén, amelyet még a baki parádékban sem mernének leadni, hisz személyiségi jogok is vannak a világon. Elég az hozzá, hogy bár mienk volt az első labdaérintés, mégis három érintésből rúgott gólt a hazai gárda. Nem a mi napunk volt finoman szólva. A játék minden elemében jobbak voltak nálunk, ezt el kell ismernünk. Mondjuk Taksár Tominál gyorsabb játékost nem láttam, de ettől még majdnem igaz ez a gondolat. Aztán szépen lassan a maradék hitünket is elvesztettük és sorban kaptuk a gólokat. Ötöt az első, majd ugyanennyit a második játékrészben. Nyilas Elek kollégámat irigyeltem. A Bajnokok Ligáját játékosként megjárt kollégám egy zacskó szotyolát elpattogtatott a pálya szélén, és számolta a gólokat. Kellemes szombati program gyanánt. Nem kiabálta rekedtre magát az biztos. No, de ez nem is lényeges.
Ebben a ligában az élcsapatok ellen egészen egyszerűen nincs esélyünk, legalábbis 90 percet alapul véve biztos. Az egy év ezen a szinten rengeteget számít, és itt ráadásul országosan jegyzett ellenfelekről beszélünk. A Debrecen is sorra kapja a gyufákat a Bajnokok Ligájában, látjuk. Kicsiben ez is olyan. De az nem megy, hogy sokszor én is felmentem magunkat a magasabb szint miatt, mert Vácon sajnos nem mindenki szakadt meg a minél jobb eredmény érdekében, ezt tudjuk jól. A Tatabánya ellen látott második félidei küzdelmet miért nem vállaljuk, miért nem vagyunk alázatosak a pályán saját magunkkal szemben, nem tudom! Ahogy kezdtem, úgy is zárom. Ennyi meg egy Bambi!
AJÁNLOM AZ OLDALT
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
Archívum
