Jelentős számú vendégszurkolók a tribünön, a mieink meg csak szállingóztak, szépen lassan. Egymásnak feszültek a csapatok. Nálunk Kajdy Tamás sérülése miatt nem szerepelhetett, helyét hosszú idő után Szőke Bálint foglalta el. Nem mellesleg az utóbbi idők egyik csapaton belüli legjobb játékosa. Szóval át kellett alakítanom saját elképzeléseimet, de azért valahogy fel tudtunk állni.

Többet volt a játékszer a vendégeknél, mi pedig stabilak voltunk. A szokásostól eltérően keskeny pálya láthatóan nem ízlett a vendégeknek. Próbáltak gyorsan játszani, de mi nem igazán engedtük kibontakozni őket. A védekezés és a középpálya meg volt szervezve, elöl pedig ezúttal nem kettő, hanem „csak” egy Bálint várta kiugrásra készen a játékszert. Szervezettségünknek köszönhetően vezetést szerezhettünk volna, hisz Gulyás kiugrásánál csak a kapus volt az egyetlen tag az ellenfél keretéből, akinek túl kellett volna járni az eszén, de ez a ziccer kimaradt, védett sajnos a hálóőr.. Bálintnak volt még egy lehetősége (ziccernek ezúttal nem lehetett nevezni azért, de láttunk már ilyen helyzetből gólt) a félidőben, ekkor a baloldalról lőtt és a kapus a jobb kapufa mellől piszkálta ki a labdát, mindenesetre, lövés-védés szép volt – igazi futballjelenet, ahogy mondani szokták. Nálunk pedig Szőke kapus húzta le a rolót, lehetett látni, hogy nagyon figyel ismét a kapuban, és biztosan hárítja az innen-onnan jövő próbálkozásokat. Az ő utóbbi időben elért góljai, jó és lendületes játéka a meghatározó emberek közé emelte a csapaton belüli hierarchikus „rendben” ha szabad ezzel a szóképpel élni. És ez érezteti a hatását most is, ahogy beállt, (visszaállt) a gólvonal elé. Nagyobb önbizalommal a labda is jobban tapad a kesztűhöz…!! És ez így van.

Döntetlen a szünetben a többet rohamozó, de kevesebb ziccert kidolgozó soroksárikkal szemben. A következő negyven percben nagyjából maradt a játék képe. Többet támadtak ők, az igazi nagy ziccer pedig a mi támadásunkban volt először. Szép akció futott végig a pályán, melynek végén Lakatos Andris került óriási gólhelyzetbe, szépen ki is lépte, meg is nézte hová kellene juttatni a labdát, de a corvinusos kapus ezúttal is remekül hárított. A hangulat pedig fokozódott. Az elég sok vendégnéző kezdett kibújni jólneveltségéből. Persze ebben, mármint a kellő kulturális szintben azért ne legyünk olyan biztosak.. Hőzöngés, bírószidás, játékosoknak beszólás – szóval volt itt minden kérem szépen. Igen, engem sem hagytak ki a szórásból.. Én csak egy-egy félhangos megjegyzéssel válaszoltam, de abban azért volt tartalom bőven. És sajnos ezen a szinten nincsenek olyan „sporttársak” akik teljesen függetleníteni tudnák saját működésüket a közegtől. Pedig a hangulatot is meg lehetne fogni egy bizonyos szintig. A játéktérre visszatérve pedig – sajnos a vendégek szereztek vezetést, egy tizenhatoson belüli lepattanó labda bebrűgöléséből. Védhetetlen volt, Szőke kapus az utolsó, akit elő lehetne érte venni. A gól után Karim némileg fentebb játszott, próbáltunk támadgatni becsülettel. A legnagyobb gólszerzési lehetőségünk-csapatkapitányunk szabadrúgásában rejlett, de ezúttal sem sikerült kifogni a vendég egyesen. A jól elvégzett pontrúgást ezúttal a lécre tolta, ezzel meghiúsítva ezzel az egyenlítésünket. Maradt a 0:1- egy küzdelmes mérkőzésen, ahol a lehetőségek és a játék képe alapján azért bőven benne volt a pontszerzés(!!) A mérkőzés után egy-egy vendégszülőnek sikerült ízelítőt adni abból a kulturális szintből, amilyet nem szabadna sportpálya közelébe sem engedni.. Fiúk, fel a fejjel – majd a következő!!!

Szőke (6.5) – Salánki (5.5), Chorfi (5.5), Zincenko (5.5), Bejczi (5.5) – Floidl (5), Mérei (5.5), Andreas (5.5) – Gulyás (5), Lakatos(5), Zsila (4)*

cs: Bea (0)